konferencia-beszámoló

„Áldozatok az európai igazságszolgáltatás középpontjában” című szemináriumot szervezett az EU soros spanyol elnöksége. Ezen az áldozatsegítés és kárenyhítés jelenlegi helyzetének és jövőbeli céljainak ismertetésén túl európai áldozatsegítő szervezetek is bemutatták álláspontjukat.

A megbeszélést Francisco Caamano Dominguez, Spanyolország igazságügyi minisztere nyitotta meg. Kifejtette, hogy bár fontosnak tartja az elkövetett bűn megtorlását, a bűnelkövetők elítélését, a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, ugyanakkor egyenlő fontosságot kell tulajdonítani az áldozatok tiszteletben tartásának, méltóságuk megőrzésének és a megfelelő támogatás biztosításának. A fogvatartottak emberi jogainak egyensúlyba kell kerülniük az áldozat emberi jogaival. Az áldozatok mindegyikének támogatása mellett kiemelte a családon belüli erőszak, a terrorcselekmények, illetve a xenofóbia és rasszizmus áldozatainak védelmét az európai helyzetre tekintettel. A tagállamok és az unió részéről nem csak a szolidaritás és az anyagi támogatás fontos, hanem különös jelentőséget kell tulajdonítani a biztosított források megfelelő felhasználásának is. A spanyol elnökség fontosnak tartotta a civil szervezetek tapasztalatainak, javaslatainak meghallgatását.

Jacques Barrot, az Európai Bizottság elnökhelyettese kifejtette, hogy az Unió célja az áldozatok megfelelő támogatása, segítése és számukra a kárenyhítés biztosítása, mindez egy hatékonyan működő rendszer keretében. Felszólalása során kiemelte az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek, különösen a rendőrök képzésének fontosságát, az áldozatoknak nyújtandó széleskörű információt, az elfogadott jogi intézkedések hatékonyabb érvényesülése érdekében a jó gyakorlatok terjesztését. Hangsúlyozta továbbá, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a családon belüli erőszak áldozataira tekintettel arra, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények megítélése az egyes tagországokban nagyon eltérő is lehet, és arra, hogy az áldozattá vált nők és gyermekek különösen magas szintű védelmet igényelnek. A családon belüli erőszak áldozatainak nyújtott támogatást egészítheti ki az elfogadni tervezett jogi intézkedés az európai távoltartó végzésről. Barrot felhívta a figyelmet arra, hogy az eljárásokat (bírósági és rendőrségi eljárást is) úgy kell kialakítani, hogy azok során ne kerüljön sor másodlagos viktimizációra. Végül fontosnak tartotta az áldozatokkal foglalkozó civil szervezetek szerepét az áldozatsegítés rendszerében, ezért az általuk ismertetett szempontok fontosságára is felhívta a figyelmet.

Alberto Martins, Portugália igazságügyi minisztere osztotta azt a véleményt, hogy a terrorizmus drámai eseményei és a mindennapokban jelenlevő erőszak miatt rendkívül fontos az áldozatok helyzetének áttekintése. A széleskörű együttműködés fontosságára (az igazságszolgáltatás szereplői, a rendőrség, az oktatási, szociális, egészségügyi szféra dolgozóit megemlítve), valamint az információk megfelelő továbbítására hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a helyreállító igazságszolgáltatás és a mediáció fontos szerepet tölthetnek be az áldozatok támogatásában.

Alain Brun, az Európai Bizottság tanácsadója a Jog, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságánál azt a szemléletváltozást emelte ki, amely az elítéltek jogaiért vívott küzdelmet követően most az áldozatok jogait, igényeit helyezi előtérbe. Az áldozattal kapcsolatba kerülő szakemberek képzésének, hozzáállásuk alakításának kulcsszerepe van abban, hogy az áldozatok hogyan éreznek, hogyan viselik az eljárással és a megváltozott helyzettel járó nehézségeket. Amennyiben nem áll rendelkezésre tudományos kutatás ezzel kapcsolatban, hasznos lehet a jó gyakorlatok terjesztése. Alain Brun szintén hangsúlyozta a civil szervezetek szerepét. A Bizottság által készített hatástanulmány szerint azokban a tagállamokban, ahol független civil szervezetek foglalkoznak az áldozatok segítésével, sokkal előnyösebb helyzetbe kerülnek a bűncselekmények áldozatai.

Annie Devos, a belga Igazságügyi Hivatal főigazgatója elmondta, hogy az általa irányított szervezet az Igazságügyi Minisztérium igazgatása alá tartozik és az áldozatokkal, az elkövetőkkel és mediációval foglalkozik. Az áldozatra, mint a társadalom egy polgárára tekintenek, akinek segítségre van szüksége ahhoz, hogy ismét a társadalom teljes jogú tagjává válhasson. Nem ítélik meg kívülről a helyzetét, az egyedi álláspontot és igényeket fogadják el. Az áldozatok elsősorban helyzetük elismerését igénylik, széleskörű tájékoztatást és azt, hogy döntési helyzetbe kerülhessenek. Kiemelte, hogy a jogi eljárás határait figyelembe kell venni, a társadalomnak és az egyes áldozatnak is szerepet kell vállalnia a történtek feldolgozásában. Tréningeket, képzéseket kell biztosítani azoknak, akik az áldozattal kapcsolatba kerülnek, mert a jogszabályok mellett kulcsfontosságú, hogy megfelelő hozzáállással, kommunikációs technikákkal dolgozzanak a rendőrök, bírák is. A büntetőeljárás, a jogi segítségnyújtás, az információk közvetítése során tiszteletben kell tartani az áldozat méltóságát és el kell kerülni a másodlagos viktimizációt. Hangsúlyozta, hogy Belgiumban támogatják a mediációs technikák minél szélesebb körben történő alkalmazását, ezzel is a konfliktus feloldását és az áldozatnak megnyugvást biztosítva.

Jaap Smit, a Victim Support Europe elnöke bemutatta az általa vezetett szervezetet. A Victim Support Europe egy ernyőszervezet, amely 21 országból 27 áldozatokat segítő szervezetet fog össze, s a tagok száma egyre gyarapszik. Célja a jó gyakorlatok bemutatása és terjesztése, valamint az áldozatsegítés ügyének képviselete európai szinten, tárgyalások folytatása a Bizottsággal. Lobbytevékenységüknek szerepe volt abban, hogy az Unió Stokcholm Programjában is kiemelkedő szerepe van az áldozatsegítésnek. Európa igazságszolgáltatásának három pillérre kell épülnie, ezek: a bűnmegelőzés, az elkövető felelősségre vonása és reintegrációja, valamint az áldozat támogatása. Hangsúlyozta, hogy minden bűncselekmény áldozatának támogatása fontos, speciális csoportok kiemelésével nem lehet diszkriminálni a többi áldozatot.

Joao Lazaro, a portugál áldozatsegítő társaság elnöke bemutatta a szervezet alapelveit, működését, az önkéntesek által végzett elkötelezett munkát. Szintén prezentációt tartott Martina Peter, a német igazságügyi minisztérium képviselője az áldozatok és tanúk jogairól és védelméről a német büntetőeljárásban.

A szemináriumon megjelent spanyol civil szervezetek a terrorizmus áldozatait képviselték. Ezek a szervezetek fontosnak tartották, hogy a terrorizmus áldozatainak védelmében külön, kötelező erejű jogi intézkedés szülessen, ezen áldozatok speciális igényei miatt. Spanyolországban sokakat érint a probléma, tekintettel az ETA baszk szeparatista szervezet akcióira és a 2004 márciusi vonatszerencsétlenségre. Az áldozatokkal vállalt szolidaritással egyidejűleg a demokrácia intézményének, a szabadság eszméjének védelmét is fontosnak tartották. Kiemelték, a terroristák cselekményeit nem lehet politikai tettként minősíteni, a gyilkosságokat bűncselekményként kell kezelni, az áldozatok és az elkövetők helyzetét egyértelműen meg kell különböztetni, előbbieknek támogatás, utóbbiaknak megfelelő megtorlás jár. Megemlítették, hogy a terroristák egyes államokban politikai indokolással menedéket kaphatnak és kifejezték azt az igényt, hogy ezeket az embereket sehol ne fogadják be Európában, hanem az általuk elkövetett bűncselekménynek megfelelő elbánásban részesüljenek. Nemzetközi garanciákra van szükség annak érdekében, hogy a jogállamot támadó, az áldozatokat eszközként felhasználó terroristák politikai céljaik megindokolásával ne élvezhessenek büntetlenséget Európában – mondták. Az áldozatok támogatását e szervezetek kiterjesztően értelmezik, akkor is szükségesnek tartják a segítség biztosítását, ha a cselekmény nem az Unió (és nem Európa) területén történt és akkor is, ha az áldozat nem jogszerűen tartózkodik az Unióban. Hatékonynak és követendőnek mondták azt a spanyol gyakorlatot, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben az állam nem indít eljárást az elkövető ellen, az áldozat képviselhesse a vádat. Kiemelt védelmet kértek továbbá a terrorcselekmények szemtanúi számára, akik ennek hiányában, megtorlástól félve nem segítik megfelelően a büntetőeljárás lefolytatását. Az áldozatok jogainak biztosítását végül nem csak a büntetőeljárás alatt, hanem azt megelőzően és azt követően is fontosnak tartották.

A civil szervezetek másik csoportja a családon belüli erőszak, a nemi megkülönböztetésen alapuló erőszak áldozatait képviselte (Rosa Logar, Women Against Violence Europe, Colettte de Troy, European Women’s Lobby Policy Action Centre on violence against women). Kiemelték, hogy rendkívüli jelentősége van annak, hogy az áldozattal kapcsolatba kerülő szakemberek megfelelő hozzáállását képzésekkel, tréningekkel alakítsák. Ez azonban csak akkor lehet hatékony, ha a szemléletmódot a képzéseken résztvevők vezetői, a szervezetrendszer irányítói is magukénak vallják és ennek megfelelően irányítják a szervezet munkáját. Kutatások alapján úgy találták, hogy az áldozatok alapszükségletei a következő sorrendben követik egymást: 1. az áldozati mivolt elismerése, nem bűnösként kezelés fontossága, 2. gyakorlati segítség a társadalomba való visszailleszkedéshez (anyagi segítség, munkahely, otthon…), 3. az igazságszolgáltatással szembeni igény az elkövető megtalálására, elítélésére, az ügy lezárására, 4. kárenyhítés. Ebből kitűnik tehát, hogy nem a pénzügyi segítség az elsődleges ezekben az esetekben. A családon belüli erőszak áldozatait segítő szervezetek is úgy vélték, hogy ezen áldozati csoportnak külön, az áldozatok speciális igényeihez igazodó jogi intézkedésre van szükségük. Az Európai Tanács keretein belül készül egy egyezmény a nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és az az elleni küzdelemről (CAHVIO Bizottság), amely törekszik arra, hogy ezen áldozati csoport sajátosságaira tekintettel legyen. Figyelembe kell venni, hogy a családon belüli erőszak egyik fő jellemzője, hogy visszatérően ismétlődő erőszakos cselekmények történnek, valamint azt is, hogy a családi viszony természetéből adódóan az áldozat gyakran nem kér azonnali segítséget, csak hosszabb idő elteltével fordul segítő szervezetekhez vagy hatóságokhoz. Felmerült, hogy (a férjtől, férfi hozzátartozótól) független, saját jogon járó tartózkodási engedélyre van szükségük a női áldozatoknak, mert ennek hiányában kénytelenek visszatérni az erőszak elkövetőjéhez. Fontos továbbá, hogy a távoltartási intézkedéseken túl az áldozat gazdasági jogait is megerősítsék, mert nem megoldás az elkövető családtag elkülönítése, ha az áldozat teljesen vagyontalanul marad - esetleg egyedül vagy gyermekeivel a család otthonában. Miguel Lorente Acosta, a spanyol esélyegyenlőségi minisztérium képviselője kiemelte, hogy a nők elleni erőszak az esetek nagy részében megelőzhető, a hangsúlyt erre kell helyezni, a társadalom szemléletmódját kell alakítani. Fel kell állítani egy megfigyelő központot, amely jelentéseket, tanulmányokat és javaslatokat készít. Figyelemfelhívó kampányt kell készíteni, mely a megcélzott célcsoport elérésére alkalmas (például külön kampányt indítottak a bevándorlók figyelmének felhívására). Spanyolországban a megelőzés egyik módja a legveszélyesebb esetekben, hogy a távoltartó végzés meghozatala mellett a feltételezett elkövetőre egy GPS-szel ellátott karperecet helyeznek, amely jelez a rendőrségen, ha egy meghatározott körzetbe (a védett áldozat közelébe) kerül. Ebben az esetben a rendőrség azonnal intézkedik, így nagyobb biztonságot nyújtva a veszélyeztetett áldozatnak. Kevésbe veszélyes esetekben közvetlen telefonkapcsolatban áll az áldozat a rendőrség megfelelő egységével, így veszély esetén lehetőség van a gyors közbelépésre. A spanyol intézkedéseknek köszönhetően a családon belüli erőszak halálos áldozatainak száma kimutathatóan csökkent.

2010. január
Lányi Krisztina