A helyi bűnmegelőzési stratéga elkészítéséhez a településspecifikumok ismerete mellett fontos ismerni azokat a nemzetközi alapelveket, melyek áthatják a bűnmegelőzés rendszerét. Emellett annak érdekében, hogy minél hatékonyabb intézkedéseket tudjuk megfogalmazni érdemes áttekinteni a bűnmegelőzés szintjeiről, valamint irányairól szóló dokumentumokat.
A bűnmegelőzés fogalma:
A bűnmegelőzésre számtalan terminus ismert, amely leginkább abból adódik, hogy bűnmegelőzésnek nevezünk olyan általános rendelkezéseket, melyek hozzájárulnak a bűnelkövetővé válást reprodukciós folyamatinak kezeléséhez, de konkrét célcsoportra vagy bűncselekmény bekövetkeztének megakadályozására vonatkozó intézkedéseket is. Emellett fontos, hogy az adott intézkedést a bűncselekmény elkövetésének mely szakaszában foganatosítják. Ebből adódóan beszélhetünk fiatalkorúak elkövetővé válásának megelőzéséről, de a büntető igazságszolgáltatás működése által kifejtett generális és speciális prevencióról is. Emellett különbséget tehetünk aszerint is, hogy az adott intézkedés az elkövetővé válás, az áldozattá válás csökkentését vagy a bűnalkalmak kontrollját tűzi ki célul. Ezek mentén a hatások időtartamában is különbséget tehetünk, hiszen az elkövetővé válás reprodukciós folyamatit befolyásolni kívánó intézkedésektől nem várhatjuk a bűncselekmények számának azonnali csökkenését, ezek jellemzően hosszú távon éreztetik hatásukat. Ezzel ellentétben, a bűnalkalmak kontrolljára irányuló szituációs vagy ún. építészeti bűnmegelőzés esetén gyors és látványos eredményekre számíthatunk. A hatékony bűnmegelőzés ismérve, hogy egyaránt alkalmaz rövid, közép és hosszú távon ható intézkedéseket, melyek egyszerre irányulnak a bűnelkövetővé válás, áldozattá válás és a bűnalkalom kontrolljára.
Kiindulhatunk abból, hogy a bűnmegelőzés a kriminálpolitika része, ami alatt a legtöbb esetben a bűnözésre adott intézményes válaszokat értjük. Alrendszereit tekintve megkülönböztetjük a rendészeti, az áldozatvédelmi, a bűnmegelőzési, valamint a büntetőpolitikát.
A bűnmegelőzési politika célja legáltalánosabban a bűncselekmények számának csökkentése, a bűnismétlés megelőzése és a bűnözéstől való félelem mérséklése. A bűnmegelőzési politika szoros kapcsolatban van a többi alrendszerrel, hiszen a bűnmegelőzési célok gyakran indokolttá teszik a rendészet, az áldozatvédelem, az áldozatsegítés és a büntetőpolitika eszközeinek felhasználását. A bűnmegelőzési politika teremti meg a legszorosabb kapcsolatot a kriminálpolitikán kívüli szakpolitikákkal, különösen a társadalompolitikával, mivel a bűnözést újratermelő folyamatainak kezelése csak a társadalompolitika eszközeinek felhasználásával lehetséges (Ligeti Katalin (2016) Kriminálpolitika. In.: Borbíró A. -Gönczöl K. – Kerezsi K. – Lévay M. (szerk.) Kriminológia. Budapest: Wolters Kluwer.). A bűnmegelőzés lényege, hogy túlnyúlva a kriminálpolitika keretein, a társadalom szintjén érezteti a hatását (Nagy Klára (2010). A büntetőpolitika néhány aspektusáról. http://dieip.hu/wp-content/uploads/2010-2-06.pdf utolsó letöltés időpontja: 2022.11.07. ).
A leginkább elterjedt és nemzetközileg elismert fogalom az Európa Tanácshoz köthető, ezt alkalmazta a Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája, valamint a jelenleg hatályban lévő Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia is. Eszerint:
„A bűnmegelőzés alatt minden olyan intézkedést és beavatkozást értünk, amelynek célja vagy eredménye a bűnözés mennyiségi csökkentése és az állampolgárok biztonságérzetének javítása, történjék az a bűnalkalmak csökkentésével, a bűnözést gerjesztő okok hatásának mérséklésével vagy az áldozattá válás megelőzésével”
A fogalmak alapján észlelhető, hogy a bűnmegelőzés rendkívül összetett, semmiképpen nem definiálható egyetlen cselekménnyel, vagy célcsoporttal. Szükséges azonban ennek a tudásanyagnak és eszköztárnak a rendszerezése, melyre különböző tipológiák és modellek állnak rendelkezésükre.
Három szintű modell
A háromszintű modell a bűnmegelőzési intézkedéseket aszerint kategorizálja, hogy a bűnelkövetés mely szakaszában valósulnak meg. Ez a felosztás az általánostól az egyedi felé halad.
Elsődleges megelőzés
az egész társadalmat célozza meg, jellemzően olyan intézkedéseket foglal magába, melyek célja a bűnözést alakító társadalmi, gazdasági és jogi körülmények, valamint a bűnözés reprodukciójának befolyásolása (például társadalmi kohézió és integráció erősítése, átfogó társadalompolitikai védelem, ágazati politikák együttműködése). A beavatkozás itt a fent nevezett körülmények megváltoztatására összpontosít.
Másodlagos megelőzés
már specifikusabb célcsoportra fókuszál, a beavatkozás ebben az esetben a bűnelkövetővé még nem vált, ám annak kockázatát magukban hordozók korai felismerésére, azonosítására fókuszál. A cél ebben az esetben az, hogy a kockázatok ellenére az egyén ne kövessen el bűncselekményt. Ezen a szinten a beavatkozás célja lehet például a veszélyeztető családi körülmények alakítása gyermekvédelmi eszközökkel, valamint a jelzőrendszer hatékony működése, mely képes idejekorán észlelni egy gyermek veszélyeztetettségét. Azonban már megjelenhet a hatósági kényszer is (kiemelten súlyos veszélyeztetés esetén a gyermek családjából való kiemelése révén), amelynél elengedhetetlen a beavatkozás célrendszerének, valamint az alapelveknek és garanciális kötöttségeknek az érvényesülése.
Harmadlagos megelőzés
célcsoportja még specifikusabb, a már bűnelkövetővé vált személyek bűnismétlésének megelőzését tűzi ki célul. Tehát ez a szint reaktív, a már megtörtént bűncselekményekre reagál
hivatkozás: Brantingham, Paul J. and Faust, Frederic L. (1976). A conceptual Model of Crime Prevention, Crime and Delinquency. 22(3):284-296.
Bűnmegelőzés irányai
Különbséget tehetünk a bűnmegelőzési intézkedések között azok iránya szerint is. A bűnmegelőzés megvalósulhat a büntető igazságszolgáltatás által kifejtett generális és speciális prevención keresztül, a korai beavatkozás révén, a szituációs bűnmegelőzés, valamint közösségi bűnmegelőzés formájában (Borbíró A. és Kerezsi K. (szerk.) (2009) A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I., Budapest: Igazságügyi Minisztérium ). A következő táblázat összefoglalja a bűnmegelőzés három szintjét és négy irányát:
1. táblázat A bűnmegelőzés három szintje és négy iránya, Forrás: Borbíró Andrea (2009) Bűnmegelőzés. In: Borbíró A. – Kerezsi K. (Szerk.) A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I. pp. 117
A bűnmegelőzés irányairól részletesen olvashat a Társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve első kötetében
Borbíró A. és Kerezsi K. (szerk.) A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve I., Budapest: Igazságügyi Minisztérium 2009.
Alapelvek
Az egész jogrendszert átható elvek (jogállamiság, koherencia, humanitás és racionalitás) mellett jelen Stratégia megfogalmazza azokat a bűnmegelőzésre érvényesnek tekintett nemzetközi alapelveket, amelyek mentén az intézkedési tervét kidolgozza.
A partnerség elve szerint az eredményes és hatékony bűnmegelőzés több szereplő összehangolt működése esetén valósulhat meg. Ennek értelmében a bűnmegelőzésnek az állam mellett az önkormányzatok, a közösségek, az üzleti szféra, az egyházak, a civil szervezetek és a polgárok is aktív résztvevői. A bűnmegelőzés koncepciója szerint a megelőzési tevékenység az állam, a közösségek és a polgárok közötti folyamatos kommunikáció során alakul: ebben a folyamatban fejeződnek ki a helyi érdekek és problémák, fogalmazódnak meg a problémához igazodó megoldási javaslatok, és történik meg a sikerekről vagy kudarcokról való visszacsatolás.
A lokalitás elve kimondja, hogy a helyi kriminalitási problémákat helyi kontextusban kell értelmezni, mely magába foglalja a terület sajátosságainak figyelembe vételét és a helyi válaszok megfogalmazását is. Ennek értelmében a komplex bűnmegelőzési politika támogatja az alulról induló, összefogáson alapuló kezdeményezéseket, és hiszi, hogy a helyi problémákat helyben lehet sikeresen megoldani.
A tudásalapú bűnmegelőzés elve értelmében a kriminalitási problémákra történő megoldások meghatározásakor figyelemmel kell lenni az empirikus kutatásból eredő adatokra, és kerülni kell azon eszközök alkalmazását, melyeket kriminológiai tudás nem támaszt alá. A bűnmegelőzés rendszerének nyitottnak és befogadónak kell lennie a tudományos, a szakmai és a civil kezdeményezésekre.
A három pillér elve kimondja, hogy a bűnmegelőzésnek egyszerre kell az elkövetővé válás, az áldozattá válás megelőzésére irányuló, valamint a szituációs módszereket alkalmaznia szem előtt tartva a beavatkozás rövid-, közép- és hosszú távú eredményességét. Jellemzően az elkövetővé válás reprodukciós folyamataira irányuló beavatkozástól nem várható a bűnözés azonnali csökkenése, mivel ezen prevenciós intézkedések jellemzően hosszú távon fejtik ki hatásukat. Ezzel szemben a szituációs bűnmegelőzési eszközök jellemzően rövid távon képesek orvosolni egy kriminalitási problémát, melytől azonban nem várható a bűnözés rendkívül szerteágazó okságának és újratermelő folyamatainak kezelése. Ebből következik, hogy a fentebb említett bűnmegelőzési eszközöket egymást kiegészítve kell alkalmazni.
Követelményként jelenik meg a társadalompolitikához kapcsolt bűnmegelőzés elve is, amely elvárásként fogalmazza meg, hogy a bűnmegelőzésnek érzékenynek kell lennie a szociális szükségletek iránt, különösen a családok, a gyermekek és a veszélyeztetett fiatalok esetén.
Ezen alapelvek mentén a bűnmegelőzésnek kellően rugalmasnak kell lennie, hogy a társadalom változásait nyomon követve képes legyen a bűnelkövetés új formáira és eszközeire reagálni. A bűnmegelőzés rendkívül összetett, semmiképpen nem definiálható egyetlen cselekménnyel vagy célcsoporttal. Szükséges azonban ennek a tudásanyagnak és eszköztárnak a rendszerezése, melyre különböző tipológiák és modellek állnak rendelkezésükre.
A beavatkozás módjának megválasztásakor figyelemmel kell lenni az arányosság elvére, törekedni kell az egyéni autonómia és a közösségi kontroll egyensúlyára. A bűnmegelőzési intézkedéseket az emberi jogok, a potenciális áldozatok, az elkövetők és az egyéb szereplők szabadságjogainak tiszteletben tartásával az arányosság elvére figyelemmel kell végrehajtani. A közösség biztonságának megteremtésére irányuló törekvés érvényesítésében gyakran egymásnak feszülő érdekek között kell az egyensúlyt megteremteni. A fenti alapelvek mellett a bűnmegelőzésnek törekednie kell a megbélyegzés, valamint a kirekesztés elkerülésére.