SAJÁT EMPIRIKUS KUTATÁST SEGÍTŐ MÓDSZEREK

TEREPSZEMLE – Fotótérképezés

A feltárási szakaszban alkalmazott, helyszíni megfigyeléseken alapuló módszer. A megfigyelést végzők kívülről szemlélnek egy eseményt vagy egy helyszínt, az ott megforduló emberek viselkedését, a körülményeket. Ez a megfigyelés (bizonyos településrészek rendezetlensége, holtterek, nem megfelelő közvilágítás, magányosan álló ingatlanok) segíthet újabb problémák feltárásában és megértésében.  Ezekről rajzok, fotók és jegyzetek készülhetnek.

Ez a módszer nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük a település, vagy településrészek adottságait, működését. Ha megfigyeljük az embereket az adott cselekvés közben, és dokumentáljuk a felfedezett szokásokat, ezekből később fontos következtetéseket vonhatunk le, főleg az interjúk vagy a kérdőívek eredményeivel összevetve. (Például, ha a fotókon sok kis kerékpár parkol az óvoda előtt, és forgalmas útszakasz van az épület mellett, akkor biztonsági intézkedéseket kell hoznunk a gyermekek védelmében.)

POLGÁRMESTERI/BŰNMEGELŐZÉSI PAD – Egyéni feltáró beszélgetés

A kötetlen, mindig ugyanabban az időben és határozott ideig tartó beszélgetés jó alkalom arra, hogy olyan információk kerüljenek felszínre, amelyek hivatali közegben, formális keretek között esetleg rejtve maradnának. Erre jó kezdeményezés lehet a közterületen felállított ’Polgármesteri/Bűnmegelőzési’ pad. Egyszer egy héten, ugyanabban az időben bárki leülhet a polgármester/moderátor mellé, aki informálódhat a települési helyzetről, esetleges problémákról.

CSOPORTOS FELTÁRÓ BESZÉLGETÉS

A lakosság megkérdezése az adott problémákról, szükségletekről lehetőséget is teremt az egymás közti kapcsolatteremtésre, beszélgetésre, a háttérinformációk felfedésére, ezért az egyszemélyes irányított kérdőívezés vagy interjúzás helyett a csoportos feltáró beszélgetést javasoljuk. Ilyenkor egy adott probléma feltárására több (2-6) embert hívunk össze, akiket hagyunk szabadon beszélgetni az adott kérdéssel kapcsolatban. Így, az egymás közti beszélgetéseikből sokkal több érzékeny információ kerül felszínre.

Lépései:

• Határozzuk meg a résztvevők számát és személyét. A célunktól függően homogén vagy heterogén csoporttal dolgozhatunk.

• Tegyünk fel a csoportnak egy átfogó kérdést (például: Melyek azok a tényezők, amelyektől biztonságban érzi magát/ nem érzi biztonságban magát a településen?”).

• Az előre megállapított időtartamon belül beszéljük meg a kérdést, maximum egy vagy két óra alatt. A moderátornak csak minimális mértékben kell hozzászólnia, mindössze azt kell biztosítania, hogy mindenki szóhoz jusson.

• Készítsünk részletes jegyzeteket a megbeszélésről, vagy ha van lehetőségünk, akkor hangrögzítővel vegyük fel.

 „5 MIÉRT” KÉRDEZÉSTECHNIKA

Segít a valós okok és motivációk feltárásában. A beszélgetést vezető személy feltesz egy kérdést, majd a kapott (esetlegesen felületes) válaszra visszakérdez: Miért? Ezt többször megismétli, amíg el nem jut a gyökérokokhoz. Ez általában öt kérdés után következik be.

A problémamegoldó gondolkodás egyik legfontosabb eleme, hogy nem a tüneteket kezeljük, hanem a valós problémát. Ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy mélyebben megértsük azt, és feltárjuk a kiváltó okokat. Az öt kérdés után olyan válaszhoz juthatunk, amely valószínű, hogy még az interjúalany számára sem tudatosult.

A feltárás során gyűjtött információk feldolgozása

SZEMLÉLTETŐ ESETTANULMÁNY

Az esettanulmány lehetőséget nyújt arra, hogy a beszélgetések alkalmával nyert információkat rendszerszerűen vizsgáljuk. Az esettanulmányt az különbözteti meg más megfigyelési technikáktól, hogy ez nem pusztán adatgyűjtési tevékenység; elméletalkotási tevékenység is. Teljesebb képet nyerhetünk arról, hogy miért történtek meg az adott folyamatok és mit lenne még érdemes közelebbről is megvizsgálni a jövőben.

A szemléltető esettanulmány leíró jellegű, és egy adott helyzetre, körülményekre, valamint az ezekbe ágyazott társadalmi kapcsolatokra és folyamatokra világít rá. Az esettanulmány alkalmazása során egy már megtörtént jelenséget vizsgálunk, tanulmányozunk.

GONDOLATTÉRKÉP

A gondolattérkép segíthet feldolgozni a gyűjtött információkat, az értelmezési fázis során használható a problémák (problématérkép), ötleteléskor pedig a megoldási javaslatok rendszerbe foglalására is (ötlettérkép).

A gondolattérkép a meglévő ismeretek rendezését segítő ábra, amely egy központi fogalom köré épül fel. A középre felírt téma köré ahhoz szorosan kapcsolódó altémákat írunk fel, majd ezeket is kiindulási pontként tekintve tovább bővítjük a szerteágazó ábrát és akár távoli asszociációkat is meg tudunk jeleníteni, ezzel is serkentve a divergens gondolkodást.

A gondolattérkép felépítése és jellemzői: 

• Tárgya egy központi fogalomban kristályosodik ki.
• A fő témák a központból ágaznak ki.
• Az ágak tartalmaznak egy kulcsszót, amely nyomtatott betűvel egy kapcsolódó vonalon helyezkedik el. A főágakhoz kapcsolódnak a kevésbé fontos információk kisebb elágazásokon.
• Az ágak egy csomópontokkal kapcsolódó szerkezetet alkotnak.
• Gazdagítható színekkel, képekkel, kódokkal, dimenziókkal, hogy érdekesebb, szebb és személyesebb legyen.

PERSZÓNA

Kitalált, fiktív karakterek, akik azokat a lakossági csoportokat szimbolizálják, amelyek igényeit, szükségleteit, szokásait, életmódját szeretnénk jobban megismerni. Könnyebben bele tudjuk képzelni magunkat egy konkrét szerepbe, ha azt előre kidolgozzuk. A perszónákat egy-egy adatlap mutatja be, amelyen nevük, koruk, lakóhelyük mellett szokásaikat, igényeiket, esetleges ismétlődő időtöltéseiket is felsoroljuk.

EMPÁTIATÉRKÉP

A perszónához készíthető dokumentum, amelyen azt ábrázoljuk, hogy egy adott témával összefüggésben a perszóna mit lát, mit hall, mit gondol és mit érez, valamint, hogy milyen igényei és problémái merülnek fel. Segít abban, hogy valaki más helyzetébe bele tudjunk helyezkedni, és az ő nézőpontjából tudjuk végiggondolni egy szituáció minden tényezőjét.