Bastøy, Norvégia börtönszigete

A Bastøy szigetén, alig egy órányira Oslótól működik Norvégia legnyitottabb börtöne. A sziget az 1900-as évektől fiatal fiúk keresztény nevelőintézeteként működött. Bastøy hírhedt volt brutális nevelési módszereiről, az erőszakról és a megfélemlítésről. Az idekerült, nagyrészt viselkedészavaros, elhanyagolt és abuzált gyerekek gyakran próbáltak megszökni – kevés sikerrel. Végül 1915. május 21-én fellázadtak kegyetlen nevelőik és a sziget ellen, felgyújtották a pajtákat, és hajókon akartak megszökni. Ezen drámai eseményeket az Ördögsziget c. film dolgozza fel. Az intézetet 1953-ban véglegesen bezárták.

A jelenleg is üzemelő nyitott intézet, amely a korábbi börtön felfogásával teljesen ellentétes szellemiségben működik 1982 óta fogadja az arra érdemes forgvatartottakat Norvégia más börtöneiből. Ide csak válogatott, szigorú feltételeknek megfelelő fogvatartotak kerülhetnek, akik cserébe az együttműködésükért, sokkal jobb kürülmények között tölthetik le a büntetésüket, mint a szigorúbb börtönök lakói.

Mivel nincsenek cellák, és a fogvatartottak lényegében szabadon mozoghatnak a szigeten, hozzáférhetnek szerszámokhoz, járművekhez, strandolhatnak vagy akár grillezhetnek is a házaik udvarán, az egész rendszernek a bizalomra kell épülnie. Ottjártunkkor mintegy száz fogvatartott élt a szigeten. Több férőhely is van, de nehéz megfelelő jelölteket találni. Aki itt vét a szabályok ellen, az azonnal visszakerül egy szigorúbb intézménybe. Visszatérésre is volt már példa, de általában hosszú ide a várólista, és aki kiesik, az a sor végére kerül – magyarázza Frank Gran a Bastøy börtön parancsnoka, amíg a sziget kikötőjéből a főépület felé kalauzol bennünket.

A sziget nyitott börtönként működik, de ez nem csak azt jelenti, hogy a fogvatartottak többé-kevésbé szabadon mozoghatnak, hanem azt is, hogy a sziget egyes részei a többi ember számára is nyitottak, bizonyos partszakaszokon hétköznapi emberek piknikeznek, strandolnak. Nem minden norvég börtön ennyire szabad szellemű, de mindegyik hasonló filozófiát követ. A norvég jogalkotók szerint a szabadság megvonása már önmagában is elég büntetés; amit ezen felül megtehetnek, az az, hogy megpróbálják jó útra téríteni az elkövetőket. Ennek meg is van a kimutatható hatása: a Bastøy az egyik legeredményesebb börtön a világon. Míg az innen kikerülőknek csak 18 százaléka lesz visszaeső, addig ez a szám más országokban 70 százalék fölött van.

A szigeten nincsenek cellák, a fogvatartottak házakban élnek. Innen indulnak reggelente dolgozni. Lovakat gondoznak, fakitermeléssel foglalkoznak, sokféle mezőgazdasági munkát végeznek.

A házakban a konyha és a nappali közös, ahogy a fürdő is, de privát tere mindenkinek van. Egy boszniai fogvatartott mutatta meg nekünk a szobáját. A házak udvarának elmaradhatatlan eleme a grill, a fogvatartottak rendszeresen sütögetnek. A buliknak természetesen nem lehet része az alkohol, ezért néha előfordul, hogy házilag próbálnak szeszesitalt készíteni maguknak tej erjesztésével vagy szigeten elérhető mézből. Ez természetesen tilos, és azonnali bizalommegvonást eredményez.

A túlpart nincs messze, átúszni azonban nagy vállalkozás lenne. A közel száz évvel ezelőtti lázadáskor a befagyott tengeren próbálkoztak szökéssel néhányan, kevés sikerrel. Elméletileg lehetséges valamiféle vízi vagy légi járművel vagy drónnal tiltott tárgyakat csempészni a szigetre, ezzel azonban nagyon kevesen és ritkán próbálkoznak. Nem éri meg kockáztatni, hiszen lebukás esetén a sziget viszonylagos kényelmét és szabadságát azonnal felváltja a klasszikus börtön, amely Norvégiában sem egy kellemes hely.

A sziget lakói nem lustálkodással töltik az idejüket, hanem a sziget számos gazdasági ágában dolgoznak. Az egyik ilyen ágazat a fakitermelés, és famegmunkálás. Az asztalosműhely mellett most próbálkoznak egy a szigeten készülő rönkház típussal is. Az elkészült házakat az interneten tervezik értékesíteni. Nem elég, hogy a többi intézethez képest ennyire liberális, még olcsó is: a Bastoy fenntartási költsége alacsonyabb bármelyik más norvég börtönénél. Mivel a sziget maximális önellátásra törekszik, ezért mindenkit kiképeznek különböző munkákra, hogy ne kelljen civileket alkalmazniuk, és a bent élők változatos munkakörökben dolgozhassanak.